A végbél merev vagy hajlékony eszközökkel is vizsgálható. Ezek méretüktől függően különböző hosszúságú bélszakasz áttekintésére alkalmasak.

Az alkalmazott eszközök

A végbél alsó 5—8 cm-ének vizsgálatához és kezeléséhez használt feltáró eszközt ánoszkópnak nevezzük. A vizsgálat bélelőkészítést nem igényel.

A végbél hosszabb szakaszának vizsgálatára használt eszköz a rektoszkóp, a vizsgálat a végbéltükrözés (rektoszkópia).

A rektoszkóp fémből készült, 20—30 cm hosszú, merev henger. Bevezetését egy lekerekített végű betét könnyíti meg. A látást beépített fényforrás teszi lehetővé.

Hogyan zajlik a vizsgálat?

A beteget a vizsgálatra elő kell készíteni. Addig kell langyos vizes beöntést kapnia, amíg a beöntőfolyadék már tisztán jön vissza.

Használata óvatosságot igényel az orvos, és türelmet a beteg részéről. A kenőccsel síkossá tett eszközt finoman, érzés alapján kezdi feltolni az orvos, majd a betét eltávolítása után szemmel ellenőrizve vezeti mélyebbre.

Néha szükség lehet levegő bepumpálására, és ez kellemetlen, feszítő érzést okoz. Fontos, hogy ilyenkor a beteg óvakodjon a hirtelen mozdulatoktól, mert az sérüléssel járhat. A mély sóhajtások megkönnyítik a hasfal ellazítását és csökkentik a feszítő érzést.

Az eszköz hosszától, illetve a felvezethetőség mértékétől függően körülbelül 20—25 cm-es bélszakasz vizsgálható.

Egyértelmű vélemény csak megfelelően előkészített bélről adható. Ritkán előfordul az, hogy a nagy fájdalomra panaszkodó vagy túlzottan ideges beteg nem képes együttműködni sem az előkészítés, sem a vizsgálat során. Az is elképzelhető, hogy a záróizom elégtelen működése a sikertelen előkészítés oka.

A vizsgálat során a bél ürege jól áttekinthető. A kóros elváltozásokból szövettani vizsgálatra minta vehető, sőt, a kisebb elváltozások (például a polip) el is távolíthatók.

Végbéltáji panaszok esetén a végbéltükrözés mindig elvégzendő, mert ezzel a daganatos betegséget ki tudják szűrni.

A modern vizsgálóeszközök

A hajlékony, száloptikás vizsgálóeszközök hatalmas fejlődésen mentek keresztül az utóbbi években. Előnyös tulajdonságaik miatt méltán kerültek be az orvosok diagnosztikus fegyvertárába.

A 30—60 cm hosszú hajlékony eszköz (a rektoszigmoidoszkóp) a végbél és a szigmabél áttekintésére használható.

A 130 vagy 185 cm hosszú kolonoszkóp a teljes vastagbél vizsgálatára alkalmas száloptikás eszköz. Használata gondos bélelőkészítést igényel. A látottak lefényképezhetők, színes monitorra vagy videofilmre vihetők. Kiegészítő szerelékei mintavételi és terápiás lehetőséget nyújtanak.

A vastagbél röntgenvizsgálatát, az úgynevezett irrigoszkópiát hashajtásból és beöntésből vagy bélátmosásból álló előkészítés előzi meg.

A hanyatt fekvő beteg végbelébe beöntőcsövőn keresztül juttatják be a sugárfogó anyagot, majd levegőt pumpálnak be. A képernyőn láthatóvá válik a feltágult vastagbél belső rajzolata a kóros elváltozásokkal együtt.

A látott elváltozásokról felvételeket készítenek. Daganatos vagy gyulladásos bélbetegség gyanúja esetében szükség van a vastag- és a vékonybél röntgenvizsgálatára, esetleg a vastagbéltükrözés (kolonoszkópia) elvégzésére is.